A Synenergetika segítségével nagy mennyiségű ingyenenergiához juthatunk. Ezen az oldalon egy-két összehasonlító számítást láthatsz, melyeket szintén Péter fordított magyarra.

A Synenergetika elmélete nagyon fontos üzenet, mert képes a világ egyik krízisét, nevezetesen az energiakrízist megoldani.

Egy viszonylag egyszerű számítás lehetővé teszi annak demonstrálását, hogy a gravitációs mező jelenléte az energia hiányát bizonyítja. Minél nagyobb a gravitációs mező, annál kisebb az energia sűrűsége. Ez azt jelenti, hogy a térben bármilyen anyag jelenléte nélkül is van energia, és hogy ennek az energiának a nem egységes eloszlása magyarázza a gravitációs mezőknek a létezését. A kérdés az, hogy megtudjuk milyen formában létezik ez a mindenhol jelenlévő energia és hogy van-e ebből nagyon nagy mennyiségben. A Synenergetika elméletnek azon alapfeltevése, hogy minden elektromágneses, arra enged következtetni, hogy az energia elektromágneses formában van jelen, pontosabban hullámok formájában, nagyon sok hullám formájában, amelyek mindenfajta irányban terjednek. Ezeknek a hullámoknak a frekvenciája olyan, hogy ezt nem tudtuk detektálni (1015 GHz).

Nem ismerjük ezen energia sűrűségének a pontos értékét, viszont meg tudjuk állapítani az energiakülönbségeket, pl. a Föld felszínének 1 m3-e és a Nap felszínének 1 m3-e közötti különbség W = 45000 GJ / m3.

Talán ez nem mond semmit, de egy egyszerű számítás ezt szemléletessé teszi. Vegyünk két azonos, 35 m élhosszúságú "vákuummal teli" kockát, amelyek közül az egyik a Föld felszínén, a másik pedig a Nap felszínén van. A két kocka energiája közötti különbség megegyezik Franciaország 2003-ban termelt elektromos energiájával, 542,3 millió kWh-val, azaz 1,95 * 1018 J-lal. Ezt a fantasztikus koncentrációjú energiát mi is felhasználhatjuk. A Synenergetika elmélet az anyag stabilitását az atomok magjának vákuumenergiával történő rezgéseként magyarázza. A rádióaktivitást, amely bizonyos atomok instabilitásának a bizonyítéka, a rossz rezonancia magyarázza meg. Az atommag a közeg legkisebb fluktuációjával saját frekvenciáját változtatja meg azért, hogy a legközelebb lévő energiakulcsot elérje és azzal kerüljön rezgésbe, hogy a stabilitását visszanyerje.

1. ábra. A Mengyelejev féle stabil elemek frekvenciacsúcsai

 

A gyenge kölcsönhatások (ß sugárzók) jellegzetessége az, hogy a vákuumból energiát pumpálnak, majd annak nagy részét visszaadják. A Tokamak of Fontenay-Aux-Roses (TFR) kísérlet a vákuumenergia ezen elfogásának lehetőségét bizonyította be.

Könnyű kiszámolni azon néhány elem ß teljesítmény arányát, melyek képesek ezen energiát összegyűjteni. Ezeket az elemeket antennaként használhatjuk. A reakcióban nem használódnak fel és mindig megújulnak, így ez lehet a környezetszennyezésnek és az energiaválságnak a vége.

A következő képletek a vákuum energia kiaknázását mutatják be:

2. ábra. A vákuum energiájának kiaknázása

 

A szén esetében például a 10-5 hatékonysági együtthatóval (100 000 atom közül 1 lép reakcióba) és 20 %-os hatásfokkal a felhasznált szén minden grammjának 12-es Bórból való újraformálódása 8 kW energiát biztosít. Összehasonlításképpen az atomerőművek elektromos energiatermelése 900 MW és 1400 MW között mozog, míg a Roselendben lévő vízerőmű 546 MW-ot termel.

Az univerzum energiájának végtelen forrását ajánlja nekünk, akkor miért ne hasznosítsuk?

Az eredeti anyagot itt olvashatod.

 

Naudin kísérletei MenüKísérletek

 

Utolsó frissítés dátuma: 2006. szeptember 01.