Az előző oldalakon megismerkedtünk a Joe cella alapjaival, működési elvével, valamint az Orgon energia természetébe is kaptunk egy kis betekintést. Ezen az oldalon a Joe cella felépítésével ismerkedhetsz meg.

Két fajta cella létezik: Savas és lúgos

Alex Schiffer írja, hogy két fajta cellát lehet készíteni, savas vagy lúgos típust. El kell határozni, melyik típust építed meg, mert nem lehet a két cella anyagait összekeverni. Az "Experimenter's Guide to The Joe Cell" című könyvében közli az anyagok listáját, azaz hogy melyik cella milyen anyagokat kíván. Alex előnyben részesíti a savas cellát.

Az első Prototípusok

Joe arra a következtetésre jutott, hogy két különálló cellával érheti el a legjobb eredményt. A kisebb energia cella az autóban működik, míg a nagyobbik a garázsában tölti a vizet.

A következőkben a kis, avagy autó energia cellával és a nagyobbik töltő (szaporító) cellával foglalkozunk. Mind a kettő ugyanazon az elven működik. Egyszerűen fogalmazva az egyik kisebb, a másik nagyobb. A jobb érthetőség kedvéért először egy kísérleti üvegcella megépítését javasoljuk. Amikor ennek a megépítésével gyakorlatot szereztünk, megépíthetjük az igazi cellákat is. Kezdjük először az autó cellával.

 

Az autó cella

Az autóba kerülő cella sokkal kisebb, mint a töltő cella. A méretek nem kritikusak, az autó cellához egy 4 vagy 5 inch (10-12 cm) belső átmérőjű rozsdamentes csövet használjunk. Az üveg vagy műanyag cellához 6 inch-es (15 cm-es) cső is megfelelő. Nagyobb méretek is megfelelők, de valószínűleg nem szükségesek. A tartály anyaga lehet üveg, átlátszó akril vagy rozsdamentes anyag. Itt mi a rozsdamentes anyaggal foglalkozunk, mert ennek a szilárdsága előnyös az autóba való beépítésnél.

 

A mágnesezhetőség megállapítása

Minden rozsdamentes anyag, ami a cellával összeköttetésben van, beleértve a csavarokat, alátétet és anyákat, a lehető legkevésbé legyen mágnesezhető. Minden anyagot ellenőrizni kell, például egy erős mágnessel (neodium vagy ritka földfém mágnessel). Az egyik módszer szerint egy kis borsónyi mágnest ráragasztunk egy cérnaszálra és a vizsgálandó anyag közelébe visszük. A mágnesnek nem szabad az anyaghoz ragadnia. Amikor rozsdamentes anyagot keresünk, lehetőleg élelmiszeripari minőségű anyagot válasszunk (316L az általános). Erős mágneseknél mindig lesz egy kis vonzóerő, de azt az anyagot válasszuk, ahol a legkisebb a vonzóerő.

 

A lemezek elkészítése

A rozsdamentes tartályt anódnak is hívhatjuk és az akkumulátor pozitív kivezetése van rákötve. Az autó cellában 3 vagy 4 cső van, amiket Joe lemezeknek hív, az átmérőlyük 1"-2"-3" és 4" (2,5 cm - 5 cm - 7,5 cm és 10 cm), amelyek koncentrikusan egymásba vannak helyezve, és végül az anódedénybe helyezkednek el. A csöveket kis gumi vagy ebonit, illetve teflon szigetelő darabkák választják el egymástól mintegy 120 fokra elhelyezve egymástól, mind a két végükön a csövek közé szorítva. Így kettős szerepet játszanak: egyrészt távtartók, másrészt elszigetelik egymástól a lemezeket. Nagyon fontos, hogy a lemezek teteje teljesen egy síkban legyen, különben a cella nem fog megfelelően működni!

 

Dolgozz tisztán

Miután minden rozsdamentes anyagot megfelelő méretre vágtál, fontos, hogy összeszerelés előtt le legyen tisztítva ecetsav és elsődleges víz keverékével. Csak tiszta kézzel dolgozz! Fényesítsd ki a rozsdamentes anyagot, mielőtt az ecetes keverékkel megtisztítod. A tisztaság elengedhetetlen a cella működéséhez!

 

A rozsdamentes csavar

Az autó cella középső 1"-es (2,5 cm-es) csövébe alulról egy rozsdamentes csavar van beszorítva. Ez egy olyan hatszög fejű csavar, amit be lehet préselni a csőbe, hogy ott szilárdan megálljon. A csavar átmérője 1/2" (1,25 cm) a hossza 4-5" (10-12 cm) lehet. Az anyaga lehetőleg 316L anyagú legyen. Itt is fontos a mágnes próba elvégzése. Az egy inch-es (2,5 cm-es) cső a beszorított csavarral a katód, mert az autó negatív kivezetése (test) lesz ide kötve. Az energiacella alját ki kell fúrni, hogy a csavar átnyúlhasson rajta és egy gumi vagy teflon szigetelő gyűrűt kell beletenni, hogy a csavar ne érintkezhessen fémesen a tartály aljával.

A csavar két oldalára rozsdamentes alátétet és anyákat kell tenni a szigetelő alátétek fölé, hogy az szivárgásmentesen rögzítve legyen. A cellát az aljából kinyúló csavarral lehet aztán az autó karosszériájához rögzíteni megfelelő gumi alátéten keresztül, mert vigyázni kell, hogy a cella külseje ne érintkezhessen a karosszériával.

A rozsdamentes lemezcsomag hossza a cellán belül a lemezek számától függ. Alex Schiffer úgy találta, hogy a csövek hossza akkor optimális, amikor az a cella "magátmérőjéhez" van hangolva. Leegyszerűsítve a 3 csöves cellához 7" (17,5 cm) hosszú, a 4 csöveshez 8"-es (20 cm-es) csöveket érdemes használni. Az anód tartály kb. 2"-el (5 cm-el) magasabb kell legyen, mint a belső elektródák, így marad hely az alátéteknek és az anyának a tartályban.

Fontos, hogy a belső lemezek pontosan egyforma hosszúak legyenek! A 2", 3', 4" (5 cm, 7,5 cm, 10 cm) átmérőjű csövek nincsenek bekötve az akkumulátor áramkörébe, de kritikus funkciójuk van a működés szempontjából. Joe semleges lemezeknek hívja őket. A cella katódja a középső elektróda, az autó karosszériájához van kötve, az anód, a cella külseje egy alumínium csövön keresztül a karburátorhoz csatlakozik és az akkumulátor pozitív kivezetése is ide kötődik. Az 1"-es (2,5 cm-es) alumínium cső a cella kúpos tetejéhez csatlakozik.

 

Az anód tartály

Az elektródacsomag a rozsdamentes anód tartályban helyezkedik el. A csöveket az a rozsdamentes csavar tartja, amely átmegy a tartály alján és az egész berendezést a karosszériához rögzíti. A tartályt egy kúpos fedő takarja. Az anyaga lehet alumínium vagy rozsdamentes acél.

A kereskedelemben kapható csőszűkítő 5"-ről (12,5 cm-ről) 1"-re (2,5 cm-re) vagy 6"-ről (15 cm-ről) 1"-re (2,5 cm-re) tökéletesen megfelel. A kúp szöge legalább 45 fok legyen, de Alex Shiffer szerint 52-54 fok jobban megfelel. A kúp csúcsára egy 1"-es (2,5 cm-es) kompressziós könyököt lehet hegeszteni, amelyhez csatalakozik az 1"-es (2,5 cm-es) alumínium cső. Ez utóbbit belülről ki kell polírozni, mert az Orgon úgy viselkedik, mintha fény lenne. Az alumínium cső enyhén emelkedik a karburátorig, a vízszintes elhelyezés még megfelel, de semmiképpen nem hajolhat lefelé, mert az Orgon nem halad lefelé. Szeret fölfelé menni, nem lefelé.

Az alumínium cső vége nem csatlakozik elektromosan a karburátor vakdugójához, hanem egy 4" (10 cm) hosszú gumi vagy neoprén csőbe csatlakozik, és az kötődik a karburátorhoz. Az alumínium csőre csatlakozik az áram az akkumulátorból a gyújtáskapcsoló után. A csatlakozásra megfelel egy csőbilincs is. Az esetleges zárlat elkerülése érdekében egy 5 A-es biztosítékot kössünk az áramkörbe. A további biztonság érdekében a csövet tekerjük be szigetelőszalaggal vagy húzzuk be egy szigetelő csőbe. Ne felejtsük el, hogy a tartály 12 V-os feszültség alatt van működés alatt, így vigyázni kell, hogy semmilyen része ne érintkezhessen az autó alkatrészeivel.

 

Töltött víz

Ahhoz, hogy a cella működni tudjon, meg kell tölteni "töltött vízzel", amit a töltő tartályból, vagy a kísérleti cellából nyerünk. Ez a módszer egyszerűbb, mintha az autó celláját használnánk a töltött víz előállítására. Ha beleöntjük az autó cellájába a töltött vizet, ami a cella működéséhez szükséges, akkor nem kell a cellával előálltatni a töltött vizet. Amikor az autó cella megfelelően előkészített és megszokta a környezetét, elkezdi a megfelelő gázt kelteni, amikor a gyújtás be van kapcsolva. Alex úgy találta, hogy 1 A az az ideális áramfelvétel, aminél a cella jól működik A sok balul sikerült kísérlet eredménye az, hogy először fel kell a vizet tölteni, majd szűrőpapíron (kávészűrőn) keresztül a cellába tölteni.

 

Néhány szó a vízről

A víz minősége, amiből a töltött víz lesz, nagyon fontos! Viktor Schauberger szerint a víz egy "élő" anyag. Számos energiaszinten lehet, amit nem lehet szemmel észlelni. Az a víz, amit a konyhában a vízcsapból veszünk, a palackozott víz vagy a desztillált víz ebből a szempontból "halott" víz. Alex Schiffer azt javasolja, hogy az "elsődleges vizet" egy tiszta hegyi forrásból szerezzük. Schauberger mindig azt állította, hogy a víz addig nem kész használatra, amíg a föld belseje előbb megfelelőképpen nem "ápolta". Amikor kész, természetes úton kiemelkedik a földből és forrásként jelenik meg a felszínen.

Ilyen vízzel kell feltölteni a cellát, mielőtt elszennyeződne vagy csövön lenne átfolyatva, ami megölné az életadó energiákat benne. Ha nem juthatsz forrásvízhez, az eredeti állapot egy részét vissza lehet hozni, ha a vizet örvényszerű mozgásra késztetjük, ezáltal a környezetében levő Orgont magába szívja a vákuum révén. A másik eljárásban olyan anyagokat kell a vízhez adni, amely fokozza az energiáját.

 

 

A szaporító cella

A megfelelő szaporító cellán egy kis feszültség mérhető akkor is, ha nincs az akkumulátorhoz kötve. Mivel az ilyen cella egy Orgon akkumulátor, Orgon gyűlik össze benne. Miután egy bizonyos telítési pontot elért, az Orgonnak már nincs hely benne, így az elektromossággá alakul és feszültségkülönbségként mutatkozok a cellán. Azonban a feszültség nem marad meg örökké, idővel lassan megszűnik. Ez megelőzhető, ha minden nap egy perces feljavító töltést alkalmazunk, ez elég ahhoz, hogy a cella szaporítson és a víz kész legyen a használatra. Az autó cella megtartja töltött állapotát egészen addig, amíg valami vagy valaki ki nem süti.

Azonkívül, hogy az autó cella a töltött vizet tartalmazza, anódként is szerepel. Feszültséget rákötve szaporítani fog és kialakít egy teret maga körül, ami kb. 1,5 V feszültséget kelt az anód és a katód között.

 

A térhatás

Joe megpróbálta elmagyarázni a "térhatást" is. A töltött víz nem fogy el a harmadik típusú gáz előállításában, csak katalizátorként működik. A katalizátor nem vesz részt a reakcióban, csak elősegíti azt. Az előtöltött víz használatával megszüntetünk egy csomó problémát, pl. a barna uszadék képződését, ami akkor keletkezik, ha a cella kisül.

 

A szaporító tartály

A nagyobbik szaporító tartály állhat a garázsban, műhelyben vagy a verandán. Joe erre a célra egy rozsdamentes söröshordót használ, aminek a tetejét levágta. A hordó itt is anódként működik. A cellában levő lemezek mérete és alakja különbözik az autó celláétól. A lemezek nagy átmérőjűek és levágott tetejű kúpokhoz hasonlítanak. 9 lemezt használ az autóban lévő 3 vagy 4 helyett. A lemezek a tejszeparátor 10" (25 cm) átmérőjű rozsdamentes kúpjaiból állnak. Azonban más alakú lemezek is megfelelnek, amennyiben nem mágnesezhetőek. Élelmiszer ipari minőségű anyag vagy 316L minőségű jó eredményeket hozott Joe számára. Alex Schiffer szerint nem kell egy nagy szaporítót készíteni, egy kis kísérleti cella vagy kisebb berendezés bőven elég egy ember használatára.

 

A semleges lemezek száma

Joe gyakran említi a szalagjain, hogy több semleges lemez kevesebb áramfelvételt eredményez és több "gázt" fejleszt. Az autó cellának nem muszáj csak három lemezből állni, de mivel ez a cella nem szaporító cella, három lemez tökéletesen elegendő egy autó számára. Alex Shiffer szerint a nagyobb cella jobban magában tartja az Orgont és jobban fejleszti is, így szerinte az 5" (12,5 cm) anód tartály amely 4" (10 cm) csövet tartalmaz, jobban működik.

 

Cella kisülés

Joe úgy találta, hogy ha a cellát véletlenül kisütötte, mielőtt lefölözte volna a barna uszadékot, teljesen szét kellett szerelnie a cellát és kitisztítania, mielőtt újra használatba tudta venni. Ez jó sok munkát jelent. Vigyázz, hogy ez ne forduljon elő veled!

Az energiacella a következőképpen sülhet ki:

1. Ha a barna uszadékot nem távolítjuk el azonnal, amint képződik.
2. Ha véletlenül rövidre zárjuk az anódot és a katódot, vagy a semleges lemezeket elektromosan egymáshoz kötjük.
3. Ha beletesszük az ujjunkat a tölteni való vízbe.
4. Ha erős elektromos vagy mágneses mező van a cella közvetlen közelében.
5. Ha engedjük, hogy nagyon negatív érzelmű vagy személyiségű emberek a cella közelébe menjenek. Ez nagyon őrülten hangzik, de így igaz. Az Orgon eme tulajdonságát Wilhelm Reich az Y faktornak nevezte. Y a te (you) angol szó kezdőbetűje.

 

A töltött víz szállítása

Miután a szaporító tartály elektródáira 30-60 másodpercre rákapcsoltuk az áramot és utána lefölöztük a barna uszadékot, a töltött víz kész az autó cellába való átvitelre. A vizet egyszerűen ki kell meríteni egy üveg edénnyel, mely lehet lombik vagy Pirex edény. Vigyázni kell, hogy az ujjunkal ne érintsük a vizet sem az edényben, sem az edényen kívül. Ezt ügyesen megcsinálhatjuk, ha az üvegedényt két ujjunkkal megfogjuk a felső pereménél és csak annyira merítjük a vízbe, hogy az ujjunk soha ne érjen a vízbe. Miután elég vizet merítettünk ki a szaporítóból a szállító üvegedénybe, annak a tartalmát egyszerűen beleöntjük az autó cellába.

 

Az autó cella helyének megválasztása

Ez a cella nem fog működni, ha közel kerül elektromos vagy mágneses térhez, ezért Joe csak néha tette a motortérbe. Legtöbbször az utastérben talált neki helyet. A csomagtartóban is lehet, de vigyázni kell arra, hogy az edény el legyen szigetelve a karosszériától, mert az akkumulátor pozitív pólusa van hozzákötve, az alján kitüremkedő csavar pedig a negatív pólus, amelyet a karosszériához kell fémesen kapcsolni. Azon kívül, hogy a biztosítékot kiveri, a rövidzárral még a cellát is rövidre zártuk, így elölről kezdhetjük a tisztítás és feltöltés műveletét.

 

Az autó cella motorhoz való szoktatása

Egy teljesen alumínium motorblokkhoz pár óra alatt hozzászokik a cella, az öntöttvas motorblokkal szemben, ahol 1-4 hétig is eltarthat az összeszokás. Amint a cella beszerelés megtörtént, Joe óvatosan feltölti a cellát vízzel és hagyja a motort járni, semmi mást nem változtatva rajta. Egy pár nap múlva az alapjárat magasabb lesz és a motor elkezd darabosan járni. Ez jelzi, hogy a cella elkezdett működni. Ekkor az előgyújtást egy kicsivel megnöveli annyira, hogy a motor simán járjon megint. Ezt periodikusan addig ismételgeti, amíg a cella teljesen el nem látja a feladatát, és ekkor az üzemanyag vezetéket ki lehet kötni. Ezután az autó motorja kizárólag az energia cellából táplálkozik.

 

A kísérleti celláról

Okosabb először egy nagy üvegedényben megépíteni az első kísérleti cellát, mert így jól látható a cella működése minden irányból. Egy nagy 5 literes széles szájú uborkás üveg megfelel a célnak.

5 rozsdamentes hengert akarunk egymásba tenni, egyforma hosszúakat és az átmérőjük 1", 2", 3", 4" és 5" (2,5 cm, 5 cm, 7,5 cm, 10 cm és 12,5 cm). Nagyon fontos, hogy a neódium mágnes ne vonzódjon a rozsdamentes csövekhez. A csöveket szigetelő anyagból készült távtartók tartják egybe, 120 fokonként elhelyezve a csövek alján és tetején mintegy 1 "-re (0,6 cm-re) benyúlva a csövek közé, összesen 24 db. Vigyázni kell, hogy a csövek teteje mind egy síkba essen. Az üveg aljára távtartót kell tenni, amin nyugszik a lemezcsomag úgy, hogy a víz átjárhasson a lemezek között.

Nem szükséges lyukat fúrni az üveg aljába a vezetékcsatlakozásnak - ámbár lehetséges - mert közvetlenül krokodilcsipeszekkel csatlakoztathatjuk az áramot az anód és katód csövekhez. Fontos, hogy a központi katódcső aljára csatlakoztassuk az akkumulátor negatív kivezetését és a szélső cső tetejére az akku pozitív pólusát. A középső 1"-es (2,5 cm-es) elektródához egy rozsdamentes lemezcsíkból készült bilincset rögzítünk, természetesen rozsdamentes csavarral vagy szegeccsel, és a 1/4 - 1" (0,6 cm - 2,5 cm) széles lemezcsíkot átbujtatva az üveg alján levő hézagolók között felvezetjük a víz felszíne fölé a lemezcsomag széle és a külső cső között, ahol rácsatlakoztathatjuk a krokodilcsipeszt. A bilincs pontos mérete nem kritikus, de a mágnesezhetősége minden (alátét, anya, csavar, szegecs, bilincs) alkatrésznek igen.

Az eredeti anyagot itt olvashatod.

 

(A zárójelben levő jegyzetek a fordító megjegyzései. Sokszor a feltalálók, újítók nem tudják megmagyarázni kellően a találmányukat, esetleg félremagyarázzák azt. Sokan elkeseredettek különböző okok miatt és ezt érzékeltetik írásaikban. Javasolom az olvasónak, hogy nyitott értelemmel olvassa az írásokat és győződjön meg róla maga, hogy igaz-e amit a feltaláló leír. Sok jelenség egyszerűen megmagyarázható, nem kell hozzá titokzatos erőket felhozni a régmúltból, amikor a fizikai tudományok még csak a hit szintjén léteztek. Ma kísérletezünk, és ha a kísérlet megismételhető újra meg újra, akkor nem elhisszük, hanem tudjuk, hogy az működik, és akkor meg lehet találni a magyarázatot a jelenségekre. Lehet, hogy új módon kell gondolkodni, a begyepesedett elméleteket föl kell egy kicsit rázni. Gondolj csak arra, hogy minden kezdet nehéz, de kitartással és józan paraszti ésszel óriási eredményeket lehet elérni. Használd az eszedet. Ne hagyd magad félrevezetni áltudományos féligazságokkal. A fordító)

 

A következő oldalon a Joe cella méretezéséről olvashatsz egy kicsit bővebben.

 

Az Orgon energiáról MenüA Joe cella méretezése

 

Utolsó frissítés dátuma: 2006. augusztus 16.